Valódi Igaz Természetünkre a Szív Önvalóra való vissza emlékezés nélkül nincs Teljes, Egész és Boldog élet.
A Béke amit keresel nem a Tudat felszínén van, hanem a Tudat mélységében!
Amikor az Élettel a Jelen pillanattal mélyen kapcsolatban vagy, akkor érzed, hogy igazán élsz!
Igaz Valóként jelen lenni olyan, mintha mindenkivel és mindennel együtt lennél egyszerre amit szívből szeretsz, mintha benned lenne minden gyönyörű hely egyszerre ami valaha megérintett, mintha benned lenne egyszerre minden gyönyörű pillanat amit valaha átéltél egyetlen Egészként a Létezés legszebb gyönyörűségeként.
"Ne menj el Önmagad mellett, hanem egyszerűen csak fedezd fel magadban azt a sok csodát, gyönyörűséget, amit eddig a világi formákban találtál meg. Meg látod Önmagad Gyönyörűségének felfedezése minden eddigi elképzelésedet felülmúlja arról, aki Te vagy valójában. Igaz Gyönyörű Magaddal az Önvalóval az Élet Örök Forrásával való találkozás, összekapcsolódás, Eggyé olvadás az emberi Lét legnagyobb ajándéka, amit egy ember kaphat a földi élete során. Legnagyobb ajándéka, mert ebben minden benne van, amit valaha a világban kerestél, még attól is több, jóval több leírhatatlanul több."
A hiány érzete az elkülönültség én érzetéből fakad, és a hiány érzete miatt mindig megjelenik az akarás és az elvárás. Amikor az elkülönültség jelen van, akkor az elme a világ felé van fordulva , így magától a világtól várja el az elkülönültség érzetének feloldódását ezért van , hogy az emberek egymástól és a világtól akarják megszerezni önkéntelenül azt az energiát ami által az elkülönültség érzete csökkenni tud, ezért van a világban a sok konfliktus és küzdelem és bántás és szenvedés. Valójában minden emberi vágy végső soron erre irányul, hogy az elkülönültség érzete megszűnjön. Amíg a világ felé van fordulva az elme addig az elkülönültség én érzete nem tud maradéktalanul megszűnni, és egyetlen vágy teljesülése sem tud teljes beteljesülést adni, mert, ha egy vágy teljesül is mindig újabb vágy üti fel a fejét az elkülönültség érzete miatt, ezért van a szüntelen keresés, erőfeszítés és csinálni akarás, ami az emberi lét fő mozgatórugója. A hiány, akarás , erőfeszítés és elvárás nélküliség az egy tudatállapot, ami akkor jelenik meg amikor az elme befelé fordul a Szív Forrása felé. Ha az elme a Szívben pihen, és az én érzet áthelyeződik a Szív Forrásba, akkor nincsen jelen az elkülönültség, mert az ember természetesen azt érzi most teljes és egész magától, anélkül, hogy ezért bármit is kellene tennie és csinálnia. Itt tárulkozik fel, az, hogy ahhoz hogy az ember csak legyen , csak egyszerűen természetesen csak legyen nem kell senki és semmi, mert minden magától csak van. Minden magától történik, eddig is minden magától történt csak az elkülönültség érzete miatt valaki azt képzelte általa történik minden, és ebben neki fontos szerepe van. Ez a valaki, aki ezt képzelte, ez a valaki ,amikor az elme a Szívben pihen, akkor eltűnik és megjelenik a Csend . Megjelenik az elme Csendje a Szív Csendje, ahol leáll az elme állandó érzelmi, és mentális és fizikai cselekvés kényszeredettsége, mely az én vagyok a test gondolattal való azonosulás miatti túlélésért való küzdelemből fakad ösztönösen. A Csendben Örökkévalóság van az Időtlenség , még test érzet sincs, nincs más csak a Jelenlét. A Jelenlét ami a Valóság, a Jelenlét ami mindenhol ott van, a Jelenlét amiből minden van. Nincsen jelen a sokaság és megosztottság és szétosztottság káprázata, Egyetlen Én van jelen Jelenlétként ennél mélyebb intimebb közelség és összetartozás nem létezik, mert ebben minden Egy. Minden ember ezt keresi és minden ember erre vágyik és ezért testesül meg ebbe a világba. Sok sok szenvedés és vágy és félelem megtapasztalása kell ahhoz, hogy az ember eljusson oda, hogy végre ne kifelé keressen, hanem befelé. De aki egyszer rálép a befelé vezető útra, az elkerülhetetlenül Haza Talál és meglátja a Valóságot ahol az Igaz Boldogság lakozik. Mindenkinél akkor jön el ez a pillanat amikor készen áll arra, hogy a rabságról, az önlekorlátozásról lemondjon végre, a kifelé figyelő elme rabságáról, az állandó tapasztalás vágyáról. Amikor eljön ez a pillanat magától megjelenik a Szabadság mellett való őszinte döntés. Ha megjelenik az alázat, annak az elismerése, hogy az ember nem tud kijönni az öntudatlanul létrehozott rabságból, akkor a Szív Kegyelem érintése megjelenik. Akkor és ott , és úgy ahogyan a legjobb ahogy a legtökéletesebb. Magától megjelenik a Jelenlét melyben az ember felismeri Igaz Valóját eredendő Természetét. Hogy hányszor kell a világ felé fordulnia az elmének ahhoz, hogy végleg megadja magát, és végleg elmerüljön a Szív Csendjében erre csak a Szív Csend tudja a választ és csak a Szív Kegyelme az ami ezt oda adhatja az embernek ezt az örök pihenést Igaz Természetében , annak végtelen ölelésében.
