Adás öröme

Az elme-ego egy hamis programja az adás utáni viszonzásra várakozás és sok a viszonzás elvárása. Valójában a tudatosság által magától nyilvánul meg az adás, az elme-ego ezt a pillanat töredéke alatt lemásolja, és úgy értelmezi, az azonosulás által, hogy Ő az, aki adott. Ha megjelenik egy olyan élethelyzet, amikor az elme-ego látja a lehetőséget nagyobb lehetőségek, anyagi javak szerzésére, akkor abból az élethelyzetből a legtöbbet akarja kipréselni, a legtöbbet akarja megszerezni, hiszen ebben látja a létének hosszú távú biztosítását a jövőben és nem hisz abban, hogy lesz másik lehetőség a számára az állandó kétség, kétely miatt. Valójában ez mögött mélyen a Nagy Én az Isteni Én-től való elkülönülés áll. A figyelem a hiányra és a hiány miatti szerzésre vetül. Amint a figyelem befelé fordul a Forrása felé, az ősbizalom egyre jobban feltárulkozik, ami által magától megjelenik az Isteni Gondviselés Jelen-léte. Ekkor az önátadás által feltárulkozik, hogy a Nagy Én végtelen szeretettel feltétel nélkül ad, és nyilvánul meg. Végtelen önmagában teljes öröm az adás öröme, hiszen minden, amit ad, önmagának adja, hiszen önmagán kívül nem ismer mást csak az Egyet. Ha elengeded az elvárást a viszonzásra a szerzésre és mindenre úgy tekintesz bármilyen kiadásod is van, hogy azt magadnak adod, akkor egyre jobban feltárulkozik az adás öröme, anélkül, hogy bárki bármit is viszonozna. Magadnak adod oda az örömet az adás által, és magadat ajándékozod meg a tapasztalással. Bárkitől bármit is sajnálsz, azt mindig magadtól sajnálod. Kezd úgy élni az életedet, hogy önzetlenül, örömmel elvárás nélkül adj, meglátod Igaz Magad másokon keresztül megnyilvánulva örömmel ad. Mindig az tükröződik vissza a külvilágban, ami benned van, mindig azt látod másokban amilyen kapcsolatban vagy magaddal. Amikor a feltétel nélküli adás állapota jelen van, ez tükröződik vissza másokon keresztül, és elindul az, hogy mások is feltétel nélkül örömmel adnak neked.