Utamról 

 Az utam egy mély belső hiányérzetből indult 2003-ban.

Gyermekkoromban a testemmel kapcsolatos megélések hatására kialakult bennem az a hiedelem, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, és hogy a szeretetet ki kell érdemelnem.

Ezzel együtt egy másik mély meggyőződés is jelen volt bennem: hogy a szeretet fájdalmat okozhat, ezért nem biztonságos teljesen megnyílni.

Ezek a belső minták hosszú időn keresztül meghatározták a kapcsolataimat, az önmagamhoz való viszonyomat, és azt, ahogyan a világot láttam.

Ez a belső feszültség indított el az önismeret útján.

2011-től sok éven keresztül különböző spirituális és energetikai módszerekkel dolgoztam, és számos emberrel találkoztam, akiket támogattam a saját folyamatukban.

Ezek az évek mély tapasztalatokat hoztak, de egy ponton világossá vált számomra, hogy a valódi változást nem önmagukban ezek az eszközök hozzák meg.

2018-ban egy fordulópont akkor érkezett, amikor minden addigi kapaszkodóm elengedésre került.

Ebben a teljes megadásban kezdett feltárulni egy sokkal egyszerűbb és tisztább felismerés:

hogy a szenvedés nem a külvilágból fakad, hanem abból, ahogyan az elme értelmezi a valóságot.

És hogy nem az elmém vagyok.

Ahogy ez a felismerés mélyült, egyre erősebben jelent meg egy csendes, stabil jelenlét.

Egy olyan belső tér, amely nem függ a gondolatoktól, és amelyben a félelem, a hiány és az önkritika fokozatosan elveszíti az erejét.

Az elmúlt években a figyelmem egyre inkább erre a belső jelenlétre irányult.

Ezzel párhuzamosan felszínre kerültek a mélyebb, elfojtott részek is,és megtapasztaltam, hogy a valódi változás nem az elkerülésben,hanem az elfogadásban és integrációban történik.

Számomra mára világossá vált:a valódi önszeretet nem egy állapot, amit el kell érni,hanem annak a felismerése, hogy ami vagyok, az eleve teljes.

Azt jelenti, hogy nem azonosulok az elmém történeteivel,és nem próbálom megjavítani magam,hanem kapcsolatba lépek azzal a csendes jelenléttel, ami mindig is ott volt bennem.

Ebben a folyamatban kísérem azokat, akik hozzám fordulnak.

 Egy olyan teret tartok, ahol felismerhetővé válik:

hogy nem a gondolatok határoznak meg, és hogy létezik egy szabadabb, nyugodtabb módja a létezésnek.

   Dongó Andrea