Eleged van a spiritualitásból, hogyan tovább?

Az elme lelkesen támogatja a spirituális keresést addig a pontig, amíg azt hiszi, hogy ez által elér és megszerez valamit. Eléri azt, hogy jobban legyen, hogy fejlődjön, hogy képességekre tegyen szert, hogy teremteni, irányítani, gyógyítani tudjon, hogy ezáltal valakivé, különlegessé váljon. Az elmének nagy a birodalma, és az egyre magasabb elme állapotok egyre közelebb visznek az igazsághoz, de az elme önmagát nem tudja meghaladni. Hiába vannak képességek, hiába van az elmébe beépült spirituális tudás, amit másoktól átvett, ezekkel nem képes meghaladni önmagát. Azoknál, akik tényleg az Igazságot keresik, előbb vagy utóbb eljön az addig ismert spiritualitásból való kiábrándulás. Felismerődik magától, hogy a korábban támogató gyakorlatok, energiák, képességek nem segítenek. Ekkor szokott összedőlni a spirituális hitrendszer. A spirituális hitrendszer összedőlése által indul el az elme birodalmának meghaladása magától. Ez egy nagyon mély pont, mert az egész világból való teljes kiábrándulás van jelen. A teljes értelmetlenség állapota ez. Sokan ilyenkor öngyilkosok szeretnének lenni. Ezt az állapotot meg kell engedni, mert a figyelem, ami eddig a világ felé fordult és ott kereste a boldogságot, magától elkezd a Forrása felé fordulni, ami túl van az elme birodalmán és az elme birodalma utáni semmin is. Amikor a figyelem a világról a Forrása felé fordul, ez a tudatos halál folyamata. Meghal, és eltűnik szépen lassan az a személy, akinek az ember hitte magát a Kegyelem Végtelen Jóságának támogatása által. Ebben a halálban meghal a személy és meghal vele együtt az egyéni valóság minden azonosulással együtt. Ez a halál egy hatalmas átalakulás, ami az Igazságba vezet a Mennyországba az Önvalóba. Szépen lassan meghal minden ami, hamis, ami nem az Igazság, és ezen az úton meg tudja az ember, hogy mi nem Ő, és feltárulkozik az, hogy mi Ő valójában. A Kegyelem felé való mindennapos oda fordulás, és bizalom és hit egyre jobban vezeti a figyelmet, szépen lassan vissza Önmagába. Ebben a folyamatban nagy támogatás a szívre vitt figyelemben való csendben való létezés, és folyamatos önátadás Istennek a jelen pillanatnak. Óriási támogatás az Igazság megtapasztalásának vágya. Ez az egyetlen vágy, ami előre visz. Az elmében lévő hamis programok, amik az elkülönülést fenntartották, szépen lassan elkezdenek feloldódni, és az Igazság egyre intenzívebb tapasztalása által az elme átprogramozása magától elindul a Kegyelem által. Az Igazság minőségével való átprogramozása az elmének, maga az elme kitisztulása. A kitisztulás által az elme egyre jobban összeolvad az Önvalóval. A feloldódás tudatállapota nem emberi állapot. Nincsenek is rá emberi szavak. Aki egyszer a teljességet megtapasztalja, és azzal összeolvadva csak van, az olyan mély bevésődés, ami által az elme ajánlatai nem tudják többé elhitetni, hogy a boldogság, a teljesség egy világi dologban meglelhető. Az én érzet Nagy Énbe való áthelyeződése leírhatatlanul intenzív teljesség, amit elmével elképzelni sem lehet. Ebben a teljességben nincs semmilyen hiány, míg az elme általi teljesség megtapasztalása után még mindig feljön a hiány és még mindig jelen van keresés a világban. A valódi igaz természetes létállapota mindenkinek az Igaz Teljesség, aminek semmire és senkire sincs szüksége, mert tökéletesen teljes önmagában. De ebben az Önmagában minden, mindenki, az egész világ, az egész világmindenség benne van Egyként. Adj hálát, ha eljutottál a spiritualitásból való teljes kiábrándulásba, mert a legjobb úton haladsz egyre intenzívebben Igaz Tiszta Önmagad megtapasztalása felé. Adj hálát a Kegyelemnek, hogy ennyire szeret Téged és vezet Haza. Haza az Igaz Boldogságba, ami most is benned van, csak a fátyol illúziója elrejti ezt előled.

Forrás: Dr. Dawid R. Hawkins : Elengedés, Az ego Feloldása Ráébredés az Énre, Adyashanti: Világod vége művekben lévő gondolatok által megjelenő felismerések, kiegészítve élethelyzetek során tapasztaltakkal.