Miért fáj az, ha visszautasít az, aki után vágyódsz?

Amikor találkozol valakivel az utad során, és meglátod benne magad, akkor az nagyon nagy örömmel és boldogsággal tölt el, mert az egység egy másodlagos formáját megtapasztalod a pillanatban magaddal. Az ego lemásolja ezt a pillanatot egy képpel, érzéssel, és gondolatokkal összekapcsolva. Újra és újra lejátsza, ebből nyerve hamis, titkos élvezetet, majd elhiteti, hogy ehhez a tapasztaláshoz kell a másik ember jelenléte, és már kivetítve a másik emberhez köti azt, ami valójában benned van. Az ego elhiteti, hogy nem vagy méltó a másik szeretetére, elhiteti, hogy nem kellesz. Pedig valójában Te nem kellesz saját magadnak, hiszen nem jöttél még arra rá, hogy magaddal is jó együtt lenni. A ego hamis kivetítése még az is, hogy van egy igazi számodra. Ha az ego által a másikra vetített képről lemondasz, ami elválasztott tőle, és megengeded, hogy önmagad Isteni részét megtapasztald a másikon keresztül, akkor bárki lehet igazi. A tudatlanság miatt van ez az egész. Az ego tudatlanság miatt meg akarja szerezni a pillanatot, és meg akarja tartani azt. Meg akarja szerezni és tartani azt, amit nem tud megszerezni és megtartani. Mivel minden csak magától megjelenik és magától eltűnik a pillanatban. Az ego ekkor önmagát kezdi el büntetni és közben a sorsot, vagy Istent, vagy a másik embert okolja azért, mert őt visszautasították. Pedig soha nincsen hibás. Nincs miért bárkit is hibáztatni, mindenki úgy reagál, ahogyan a pillanatban reagálnia kell. A fájdalom az ego önmaga büntetése. Nagyon mélyen a visszautasítás mögötti félelem mögött bűntudat van. Bűntudat a megnyilvánulás miatt. 

Az Örök Egység és Teljességben egyszer csak megjelent a megnyilvánulás vágya, majd a tapasztalás vágya, ami által a Lélek egy álomba merült és test személynek álmodja magát. A test személy azonosulás elfedi az Igazságot magadról. Elfedi azt, hogy a boldogság, amit keresel a másik ember személyében, az benned van, az magad vagy. Ezt a boldogságot, ami magad vagy ennek a boldogságnak egy másodlagos formáját tapasztalod,amikor szerelmes vagy. Amikor a Felébredés tudatállapotát megtapasztalod, utána már ezt teljesen megéled önmagadon belül, bármikor, bárhol vagy.

Azt tanácsolom Neked, hogy amikor a fájdalmat megéled, ne nyomd el. Ne akarj tőle megszabadulni. Engedd meg, hogy jelen legyen a gyötrelmes gondolatokkal, és érzésekkel, képekkel együtt. Engedd meg az elmének, hogy hagy pörgesse csak a filmjét, hogy Te milyen nyomorult, szerencsétlen vagy. Te csak figyeld. Figyeld és meglátod, ahogy megengeded az egészet, szépen lassan elcsendesedik ez a drámai színdarab, és az utolsó felvonás után csak a Csend marad. Ez a csend, ami vagy, ez az Igaz, a többi vetítés egy elme által összerakott dráma, a múlttal és a jövővel fűszerezve. Tanuld meg, hogy ne higgy az elmének, mert semmit sem tud a jövőről. Amikor az elengedés megszületik benned, akkor a megrekedt energiák feloldódnak, és az új tiszta energiák maguktól beáramlanak, így megtapasztalhatod, hogy magaddal is jó együtt lenni. Ekkor a tiszta energiák magukkal hozhatnak egy olyan társat, akiben a Kegyelem ajándékaként magadat láthatod, úgy, hogy közben Ő is magát látja benned.

Forrás: Dr. Dawid R. Hawkins: Elengedés műben lévő gondolatok által megjelenő felismerések, kiegészítve élethelyzetek során tapasztaltakkal.