Őszinte vallomás gyermekkori szexuális zaklatásról és annak feldolgozásáról.

18 évig rejtettem el a saját családom elöl is ezt a történetet, ami gyermekkoromban történt. A család egy nagyon közeli ismerőse, akivel napi szintű kapcsolat volt sokszor vigyázott rám gyermekkoromban. Nagyon szerettem őt, és szerettem vele lenni, mert a szeretetét nagyon kimutattam. Rengeteget játszott velem, és finomságokkal, ajándékokkal halmozott el. Mindent megadott, ami egy gyermeknek a szeretet nyelve. 3-4 éves lehettem, amikor először csak a kezemet simogatta, majd egyre lejjebb, én pedig hagytam, mert nem tudtam, hogy ez valójában mit is jelent. Egy idő után szexuális meséket kezdett el nekem mondani és férfiasságát kezdte el mutogatni, és kérte, hogy érintsem meg. A gyermeki ártatlanság, nyitottság volt jelen ez felé az ember felé, és azt hittem akkor, hogy ez csak egy játék. Az sem tűnt fel, hogy mindig megkért, hogy ezt senkinek se mondjam el. 6 éves lehettem, amikor meg akarta mutatni, amit a feleségével szokott csinálni, de hála a Kegyelemnek ez nem történt meg, mert meggondolta magát. Attól a naptól fogva ez a sötét titok ott lebegett kettőnk között létrehozva egy elkülönülést. 7-8 éves lehettem, amikor egy gyermektáborban először hallottam a szexualitásról, akkor ismerődött fel bennem, hogy ez az ember valami olyanba vitt bele engem, ami nem helyes és attól a pillanattól fogva a szégyen mély súlyos terhe rányomta bélyegét egész későbbi életemre és a férfiakhoz fűződő viszonyomra. Vele ezt soha őszintén nem beszéltem meg, soha nem mertem ezt felhozni, mert még előtte is szégyelltem azt, hogy ebbe belevont engem. Később, még évek elteltével is mindig láttam, hogy nem gyermekként néz rám, hanem úgy, mint amikor egy férfi kíván egy nőt. Nagyon furcsa volt, hogy egy idősebb ember, hogy tud így nézni egy gyerekre. Mindig ott volt a szemében a szexuális vonzalom, ami később megijesztett és soha többé nem mertem kettesben maradni vele. Édesanyám 21 éves koromban elmondta neki, hogy tudják, hogy mit tett, de Ő mindent letagadott. Család és közte teljesen megszakadt a kapcsolat és úgy halt meg rák betegségben 26 éves koromban, hogy ezt vele személyesen nem volt lehetőségem megbeszélni. Halálát követően állandó rémálmok gyötörtek vele kapcsolatban, hosszú évekig. Később ezek éjszakai pánik rohamokká alakultak át, és ha egy idősebb hozzá hasonló embert megláttam, akkor az undor fogott el. Sokszor azt éreztem velem van, olyan volt mintha a hangját hallottam volna a szobában, és azt éreztem még mindig engem figyel és még mindig meg akar szerezni magának, hogy rajtam élje ki ferde hajlamát. Férfiakkal kapcsolatban nagyon sok visszautasítást tapasztaltam meg, és nem mertem hinni abban, hogy engem is lehet igazán szeretni. Egy nap felismertem, hogy a magamhoz és férfiakhoz való viszonyulásomnak a vele történtekhez van köze.

Ez fordított a spiritualitás felé. Azt reméltem ott megtalálom a választ, hogy ez miért történt meg velem és azt reméltem, hogy meg tudom magam gyógyítani és képessé válok arra, hogy megbocsájtsak neki, és magamnak. Azt reméltem egyszer majd boldog és teljes életet élhetek végre. Az utam során támogatást adott a Reiki energia, Arolo módszer és a szellem elengedés technikája. A Reiki energia és Arolo sokat oldotta bennem a szégyen, a bűntudat, fájdalom minőségeit, de teljesen nem tudta feloldani azt. Látszatra történt elengedés, de a mélyben a csírái ennek az egésznek ott maradtak. Akkor még nem tudtam, hogy az, ami el szeretne engedni, az önmagát nem tudja meghaladni önmaga által. Vagyis az elme önmagát nem tudja meghaladni, így önmagából sem képes kitisztítani teljesen a blokkokat és hamis programokat az elmén belül tapasztalható energiákkal( Reiki, Arolo stb). Erre csak a Kegyelem, a Legfelső Jó tiszta minősége képes.

8 év energiagyógyászat  öngyógyítás megtapasztalása után , majd a teljes spirituális hitrendszer összeomlását követően a Kegyelem ajándékaként megtapasztaltam, hogy nem az a személy vagyok, akinek egész életemben hittem magam. Felismertem, hogy egy Végtelen, Határtalan Tudatosság vagyok, ami Önmagában Teljes és Egy Mindennel, Mindenkivel. Felismertem Igaz Természetes Létállapotomat az Önvalót a Legfelső Jót. Az Isteni Jóságban, Szeretetben való feloldódás által tárulkozott fel bennem először az igaz megbocsájtás és együttérzés 43 évesen. Az együttérzés azzal a kisfiúval, akit édesanyja nem tudott rokkantsága miatt nevelni, és ezért nevelő otthonba adta. Édesapja soha nem ismerte el, és nem tartotta vele a kapcsolatot. Ez a kisfiú nevelőszülőkhöz került és évekig ott élt, majd később visszakerült rokkant anyjához, aki nagy szegénységben nevelte őt egyedül. Sok sérülést élt meg, ami felnőttkori pedofiliához vezetett és a szeretet hiánya gyermekekhez való vonzalomban nyilvánult meg. Megjelent az együttérzés a kislány iránt is, aki ártatlansága, szeretet alapúsága miatt tudatlanul részt vett ebben az egészben, majd később magát hibáztatta valami olyanért, amiről soha nem tehetett. A szégyen, és bűntudat miatt súlyosan leértékelte önmagát, elméje egy tudatalatti programot hozott létre, mely által az elme az újabb sérüléstől óvta magát. E tudatalatti program miatt volt képtelen átadni magát a férfiaknak, a férfiakon keresztül megnyilvánuló szeretetnek. Nem tudta átadni magát, mert attól félt, hogy újra becsapják és kihasználják. Mert úgy élte meg, hogy ez az ember becsapta, és kihasználta. Ez ott volt a lényében beivódva és ezt sugározta magából, és a férfiak erre reagáltak ezért utasították el őt. Valójában egyikőjük sem tehetett arról, ami történt. Mindketten a tudatlanság állapotában voltak.

Amikor a Teljességben való feloldódást megtapasztaltam és a Belső Boldogság Forrását újra felismertem utána tárulkozott csak fel, hogy e történet szereplői elméje tele volt másoktól átvett hamis programokkal és nem tudták azt, hogy ezek nem hozzájuk tartoznak. Tévedésből azonosultak a gondolatokkal és érzésekkel és egy hamis én képpel önmagukról, és egymásról. Teljesen kívülről láttam az egészet, és tudtam ez a történet már nem hozzám tartozik.

Hálásan köszönöm, hogy az élet ezen megtapasztalásokon keresztül feltárta, hogy a boldogság nem rajtam kívül van, hanem bennem. Mindig is bennem volt, csak elfelejtettem ezt és egy álomba merültem. Te ki-e sorokat olvasod, és hasonlókat megtapasztaltál tudd, hogy nem kell szenvedned tovább, lemondhatsz a szenvedéshez, szégyenhez, fájdalomhoz való kötödésről, és megtapasztalhatod Te is a békét és a csendet. Amikor az Önvaló, Örök Egy, minden energia Tiszta Forrása jelenlétében teszed ezt, akkor e- tudatmező reagál a szándékra és feloldja mind azt, ami hamis, ami nem hozzád a Lélekhez tartozik. Feloldja a blokkokat és minden energiát visszarendez oda ahová való. Megtapasztalhatod a terhektől való felszabadulást, amit tévesen magadénak hittél az őszinte odafordulás és hit által.