Szerelem az Igazság szemével

Az egyik legerősebb vágy a másikkal való egység és szerelem megtapasztalásának a vágya.

Ez a vágy, ha nem teljesül, akkor a fájdalommal való azonosulás miatt félelmet és szorongást, önleértékelést, majd erős frusztrációt és dühöt vált ki, és ezáltal intenzív szenvedést okoz. Amikor a düh megjelenik a sok visszautasítás miatt az már kifelé vezet a szenvedésből, amikor megjelenik a dühről való lemondás is, akkor feltárulkozik a bátorság. A bátorság az a szint, ahol átmered adni magad az ismeretlennek, és először mered megengedni, hogy ne Te irányíts, és hogy az legyen, ami lenni szeretne. Ekkor a hamisságtól elfordulsz és az Igazság felé kezdesz el fordulni. Ekkor a szenvedés hatására megrekedt energia felszabadul és az életenergia szabad áramlása hatására elindul az elengedés és megjelenik a megújulás. A szenvedés gyökere abból az elhitt hiedelemből fakad, hogy a boldogság forrása rajtad kívül van egy másik ember személyében. Valójában, amikor egy olyan emberrel találkozol az életedben, aki szerelmet ébreszt benned, akkor önmagadat látod benne, és valójában magad vetíted rá a másik emberre. Az elme így működik. Létrehoz egy elképzelt egyedi valóságot, amit azután kivetíti a külvilágra. Valójában nem a másik emberbe vagy szerelmes, hanem abba a képbe, gondolatba, érzelembe, amit róla elképzelsz, és abba, amit megtapasztalsz magadról a másik jelenlétében. Az Igazság az, hogy semmit sem tudsz valójában a másikról, nem tudod, hogy ő valójában mit érez, mit gondol, milyen emlékképeket őriz, milyen hiedelmekkel, elképzelésekkel azonosult. Az, amit a másik ember magáról elmond, leképez az elmében valamilyen elképzelést a másik emberről, de az soha nem az Igaz Valóság. Valójában a másik emberen keresztül folyamatosan csak magad tapasztalod meg. Amikor szereted a másikat, akkor magad szereted, amikor utálod a másikat, akkor valójában magad gyűlölöd. Maga a másik ember iránti vonzalom, érdeklődés oda fordulás a másikra rávetített vágy által jön létre. Vágy a szexualitás megtapasztalására, vágy társ megtalálására, vágy a család alapításra, vágy a másik energiáiban való feloldódásra. Ez a vágy a megtapasztalás vágya. A megtapasztalás vágya egy kötőerő, ami az elme birodalmában tart újra és újra életeken át. Ez a kötőerő a karma ereje, ami életeken keresztül kísér. Minden megtapasztalás energetikai nyomot hagy a tudat mezejében, és ezek az energetikai nyomok összekapcsolódnak és ez a fizikai létben történésként jelennek meg. Valójában a tudatosság egy magasabb szintjéről nézve a Lélek egy álomba merült a megnyilvánulás vágya , a megtapasztalás vágya miatt, és személynek álmodja magát a felejtés illúziójában. Végig járja álombeli életeken keresztül a legalacsonyabb tudatszintektől a legmagasabb tudatszintekig a tudat skálát. A tudatosság egy személytelen aspektusa az álombéli életben elkezdi keresni Önmaga teljességét. Először ezt a világban önmagán kívül kezdi el keresni a másik emberrel való összekapcsolódásban. Amikor megtapasztalja önmaga szépségét kivetítve a másik emberre, akkor az ego meg szeretné tartani ezt az élményt. A megtartás által, létrejön a ragaszkodás, a kötődés és függés a kivetítés miatt. Elindulnak a játszmák a szerzésért, és elindulnak az elmében tárolt hamis programok kivetítése egymásra. Ami kiáramlik, az áramlik vissza. Minél több negatív érzelem jelenik meg az egyik félben, a másik erre reagál. Elindul a figyelemért, és a kívülről jövő energiáért a harc. Szépen lassan csak emlék marad a pillanat szépségéről, a szerelemről, amit az elme megőriz magában. Ezt játssza le újra és újra, titkos örömet lelve ebben, még nagyobb kötődést és függést létrehozva. Ez a körforgás addig tart, amíg olyan szenvedéseket és csalódást élsz meg, ami rávezet arra, hogy az egység, a feloldódás nem ott van, ahol addig kerested. Ez a felismerés a tudat személytelen aspektusában jelenik meg magától, ami megérzi, hogy a valódi egység, valódi feloldódás nem a világban van, ahogyan azt addig hitte. Valójában senki sem tehet arról amilyen tudatszinten van, arról sem tehet senki sem, ahogy az életszituációkra reagál, ezek a karma által nyilvánulnak meg. Nem lehet senkit sem semmiért sem hibáztatni, mert minden csak úgy van. A kettősség, az elme birodalma mögött, ami jó és rosszként jelenik meg valójában az üresség van. De ez az üresség egy nagyon teljes hiánytalan Végtelen Jósággal teli semmi. Ez a Legfelső Jó, mindenkinek az Örök Igaz Önmaga. Te ki most e sorokat olvasod, Te is ezt keresed, ezt keresed a szerelemben, a párkapcsolatban a társ utáni vágyakozásban. Valójába Igaz Önmagad keresed. Igaz Önmagad nem személyes, ez személytelen és formanélküli Végtelen Szeretet, Végtelen Jóság, Végtelen Kegyelem megnyilvánulása. Amikor megjelenik benned a vágy, hogy Igaz Magad megtapasztald, ami nem a személy, amivel most azonosulsz, akkor egy olyan ember jelenlétében, aki már felismerte Igaz Önmaga Fényét Ragyogását, Te is megtapasztalhatod Igaz Önmagadban való feloldódást és Eggyé olvadást. Igaz Önmagadban való feloldódás az Örök Igaz Istenben való feloldódás állapota, amikor Isten szemével látod a mindenséget, és a világot. E feloldódás által tapasztalhatod csak meg azt az Egységet, amit valójában eddig rossz helyen kerestél, egy másik ember személyében. Ekkor megtapasztalod, hogy a Boldogság Forrása Te magad vagy. Látod a formákat, de amikor a Felébredett figyelmed beleolvad a formába, azonnal feltárulkozik a forma mögötti formamentes jelenlét, ami állandó örömben és boldogságban van Önmagában. Ez az Igaz Szerelem. Lemondani minden világi élményről, tapasztalásról és összeolvadni Igaz Önmagaddal. Emberi szavakkal leírhatatlan extázis, gyönyör szerű, teljesség érzet ez, ami csak egyre, egyre jobban elmélyül a Nagy Egésszel, Igaz Magaddal való egyre szorosabb kapcsolat által. Ezt soha, soha emberi kapcsolatokban és világi élményekben nem tapasztalhatod meg. Amikor két olyan ember találkozik egymással, aki már Igaz Önmagát tapasztalja, akkor azonnali összeolvadás jön létre, és eltűnik a test érzet és csak a Végtelen Teljesség, ami jelen van. Eltűnik a kettő, csak az Egy van jelen, az Önvaló Igaz szívéből kiáramló Végtelen Szeretet megnyilvánulásaként a Csendben. Ez a Csend, ami Igaz, ez a Csend, ami valós. Ebben a Csendben lakozik az Igaz Tiszta Szerelem. A Létezés Szereleme Önmaga iránt.

Dongó Andrea

Forrás: Dr. Dawid R. Hawkins: Elengedés, Tudatszintek meghaladása művekben lévő gondolatok által megjelenő felismerések, kiegészítve élethelyzetek során tapasztaltakkal.