Nincs bűn és büntetés és hibázás.

A Létezésben minden magától van, minden magától jelenik meg és tűnik el, egy cselekvő egyéni éntől mentesen a végtelen tiszta áramlás részeként. A Nagy Egésznek része minden, része az elme-ego is. A Nagy Én nélkül nem létezne az elme-ego sem és nem lehetne érzékelni az elme-ego tudatállapotot. Az elme-ego tudatállapot magától van, ugyanúgy, mint a teljesség tudatállapota az Isteni akarat megnyilvánulásaként. Mivel minden magától van, így nincsen egy cselekvő én, aki hibás lenne bármiért is, tehát így nincsen egy valaki, aki bűnös lenne valamiért is. A Létezés magától álomba merül, magától elme-ego tudatállapotban tapasztalja önmagát állandó ellenállásban és elkülönülésben, majd önmagát felszabadítja és Istenként önmagában, tökéletes teljességként tapasztalja önmagát Egyként mindennel. Az elme-ego egyedül van az elme-ego saját valóságban, és Isten is egyedül van a teljesség a tökéletesség Igaz Valóságban. Az elme-ego egy árnyék valóságot hoz létre, ahol folyton kivetíti magát torz képet alkotva a világról. Az elme-ego mindig mindenütt ott van magától és magától a pillanat töredéke alatt lemásolja, amit megpillant. Majd eltorzítja, és torzítottan játssza le újra és újra, ez által létrehozva a biztonság illúzióját, és fenntartva önmaga működését. Ez magától addig tart, amíg magától felismerődik az, hogy ez az önműködő mechanizmus egy hamis árnyék program. Amikor a Létezés elkezdi önmagát felszabadítani az elme-ego állapotból, és egyre intenzívebb feloldódás van a teljesség állapotában egyre jobban lelepleződik magától az árnyék elme-ego működés. Egyre intenzívebben feltárulkozik a Létezés önmaga iránti könyörülete, kegyelme, szeretete, jósága. Egyre jobban felismerődik és bevésődik az Igazságban való feloldódások által, hogy nincs büntetés, és nincs bűn. Csak az elme-ego az árnyékba merülve bünteti önmagát, és hibáztatja önmagát egy önműködő programként. Az elme-egonak egyetlen ellensége van, ami önmaga. Képtelen önmagát elviselni, nem tud saját magával együtt lenni. Ezt eltorzítottan kivetíti másokra, és másokat támad, másokban látja az ellenséget, másokat büntet. Mindezt azért teszi, mert fél, és meg akarja tartani, meg akarja szerezni azt, amit nem tud megszerezni és nem tud megtartani. Ennek így kell lennie, ez is az árnyék álom része. A tudatosság tökéletes megnyilvánulása ez is. Megtapasztalja az árnyékot, hogy utána felszabadítsa ebből önmagát. Az üres teljesség állapotában tárulkozik fel, hogy valójában semminek sincs jelentősége és tartalma, nincs semmilyen ok okozat keresés, és értelmezés és nincs jelen a szerzés. Az elme-ego állapotban a szerzés az elkülönültségből fakad és a hiány miatt van jelen. A teljesség nem keresi a teljesség okát és nem is értelmezi azt, semmit sem akar szerezni, mert tökéletességben van magában. A jelentés és tartalom, és értelmezés az elme-ego valóságban van. Minél mélyebb a feloldódás a teljességben, annál nagyobb a bizalom az Isteni Gondviselésben, így a világ jelenlétében a hétköznapi dolgok megjelenése során egyre kevésbé van jelen a szerzés. Egyre intenzívebben jelenik meg a Létezés önmaga megajándékozása magától. A feloldódások által egyre jobban feltárulkozik, hogy a világ valós igaz képe az Üres Teljesség és másnak azért nincs jelentősége, mert valójában ezen kívül más nem is Létezik.

Forrás: Dr. Dawid. R Hawkins: Az ego Feloldása, Ráébredés az Énre, műben szereplő egy-egy gondolat által bennem megjelenő felismerések kiegészítve, élethelyzetek során tapasztaltakkal.